Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)

Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus [Schaller, 1783])

Nyugat-paleraktikus faj. Dél-, Közép és Délkelet- Európában egészen a Kaukázusig, illetve a Volga vidékéig elterjedt és előfordul Észak-Afrikában (Algéria, Tunézia) is. Hazánkban az Alföldön, dombvidékeken és az előhegyeken egyaránt közönséges és tömeges, elsősorban középkötött- (agyagon, agyagos homokon), mezőségi-, réti-, és/vagy barna erdőtalajokon. A keleti országrészben tömegesebb.

Az imágók a többi kártevő Agriotes-hez hasonlóan közepes termetűek (7-11 mm). A csáp 2. íze – a többi fajtól eltérően – jól láthatóan rövidebb a 4. íznél, a 2. és 3. íz csaknem azonos hosszúságú. Az előhát a hímeknél kissé hosszúkás, a nőstényeknél négyzetes, hátulsó sarkai gyengén elállóak, pontozása sűrű, egyenlőtlen, a pontok a korongon egyszerűek, oldalt nagyobbak, köldökszerűek, sűrűbben állnak. Színe fekete, barnás-fekete, a szárnyfedők általában sárgásak, olykor az egész bogár barnás-fekete, fekete. A csápok, lábak világosabbak, sárgás-, vöröses-barnák. Sárgás szőrzettel fedett.
A lárva rágója elöl duzzadt, csúcsfoga nincs, középfoga tompaszögű. Farokszelvénye fénylő, megnyúlt, kétszer hosszabb az alapszélességénél, csúcsi harmada elhegyesedő, erős csúcstüskével. A sertéket viselő szemölcsök a csúcson nagyok, gumószerűek, az alap felé egyre kisebbek. Kifejlett testhosszuk elérheti a 28 mm-t.

A többi hazai kártevő Agriotes-szel ellentétben nyáron, júniustól rajzik. Legnagyobb számban júliusban gyűjthető. A többi fajjal ellentétben nappal aktív. Napfényes időben gyepeken, öreg lucernásokon, és egyéb élőhelyeken is gyűjthetők. Jól repülnek. Gyakran láthatóak ernyősök fehér, vagy sárga virágzatán, amik lehetséges táplálkozási, vagy találkahelyei. A bogarak a fehér és sárga színt preferálják a zöld, barna, vagy piros színekkel szemben, de virágillat komponensek is vonzóak lehetnek rájuk (pl.:(t)-anetol + (t) fahéjaldehid kombináció). A színes és illatcsalétkes csapdák mindkét ivart kitűnően fogják. Feltehetően virágporral is táplálkoznak, de füvek, vagy egyéb növények leveleit is megrágják, de kártevőnek nem tekinthetők

Néhány nappal a párzást követően a nőstények petéiket a talaj felső, 10 cm-es rétegébe rakják. Összesen mintegy 50-100 darab petét raknak. Embrionális fejlődésükhöz sok vízre van szükség, amit a környezetből, azaz a nedves talajból vesznek fel. Szárazságban a peték elpusztulnak. Embrionális fejlődésük hossza hőmérsékletfüggő, 20 ºC-on három-négy, 25-29 ºC-on két hét.
A lárvák kezdettől fogva növényt fogyasztanak, bábozódásukig általában 12 lárvastádiumon mennek át, de ez akár 13-15 is lehet a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően. Optimális táplálékuk a fűfélék csíranövényei. Kezdetben sűrűbben vedlenek, a lárvastádiumok a testhossz alapján elkülöníthetők. Elérve az 1 cm-nél nagyobb testhosszt már jelentős kártevőként léphetnek fel.

A kis lárvák élő nedvdús táplálék híján 25-30 nap után elpusztulnak, L4-5-ös lárvák fél, az L8-12-es lárvák akár egy évig is életben maradnak. Növényi híján állati táplálékot is fogyasztanak, sőt nagy egyedsűrűség esetén kannibalizmus is előfordul. 9 ºC-os talajhőmérséklet felett aktívak, táplálkoznak. Teljes fejlődésükhöz 3700-4500 ºC effektív hőösszeg (10 ºC felett) szükséges, így optimális körülmények között akár két év is elegendő lehet egy generáció kifejlődéséhez. A valóságban többségüknek három év szükséges a kifejlődéshez. A hímek hőigénye kisebb (kb. 10 %-kal), ezért a hím előrajzás jellemző.
A lárvák vertikális mozgását vegetációs időben a talajnedvesség, télen a hőmérséklet szabályozza. Nyáron általában a felső 10 cm-es rétegben találhatók, de szárazságban 20-30 cm, vagy akár 50-60 cm mélyre is húzódhatnak, ilyenkor kártételük is csökken. A túl nedves talajban egészen a felszínre jönnek, kiemelkedő rögökben gyűlnek össze. A belvizes területeken elpusztulnak. Jól bírják a hideget, -2-3 ºC-on is napokig életben maradnak. Téli diapauzájuk nincs. Télen a hideg miatt húzódnak mélyebbre. Az első éves lárvák feljebb telelnek, de általában a második évesek sem vonulnak 40 cm-nél mélyebbre (kifejlettek esetleg 50-60 cm-re). A telelési helyüket korán, már márciusban elhagyják.
Horizontális mozgásukat a táplálék irányítja, akár több métert is megtesznek, éjjel pedig a talaj felszínén is mozognak. A táplálék megtalálása feltehetően CO2, növények által kibocsájtott kémiai anyagok (gyökérsavak stb.), illetve nedvesség alapján történhet.

A fejlődésük utolsó évében, május végén/júniusban befejezik a táplálkozást és bebábozódnak a talaj felső 10 cm-es rétegében, de kiszáradt talajban akár 30 cm alatt is bábozódhatnak.

A mezei pattanóbogár drótférge polifág kártevő, de legkedveltebb tápnövényei a fűfélék, köztük a gabonafélékkel. Kukoricán a csírázó szem és a fiatal növény tövének megrágása annak pusztulását okozza. Erős fertőzés esetén gabonafélék károsítója is lehet a csírázó mag, vagy a „szív”-rész kirágásával. A napraforgóban és cukorrépában a kukoricáéhoz hasonló kárt okoz. Burgonyában és Beta répákban a gumót/gyökeret megfúrva okoz kárt. A kipalántázott zöldségfélék (káposzta, paradicsom, paprika, tökfélék), dohány földalatti szárának átrágásával szintén jelentős kárt okozhat. Dísznövények, oltványok, vagy évelő pillangósok gyökere sem menekül károsításuktól. Adott esetben különböző gyomok földalatti részei is táplálékául szolgálnak.
A fehér mustár, hajdina, len, kender és az egyéves pillangósok kevésbé alkalmasak számára.

(Dr. Nagy Antal, Debreceni Egyetem)